A trágyázás egyik legköltséghatékonyabb módja az ún. fektetéses trágyázás, és persze a mi modellünknek is szerves részét képezi.

Az elmélet

A szakirodalomban nem találtam sokat róla:

A szervestrágyázás nagyon egyszerű módja a fektetéses trágyázás. Ilyenkor nincs kijuttatási költség, ugyanis a legelőn az állatok delelő- és hálóhelyének 1-2 hetenkénti megváltoztatásával, 100 számosállattal, kb. 10 hektárt lehet megtrágyázni egy legeltetési idényben. A pihenőhelyhez kötött a nyalósó elhelyezése –mobil itatóhely esetén az is–, ezért ezek helyének változtatásával könnyen megszokják az állatok az új pihenőhelyet. Fontos művelete a fektetéses trágyázásnak, hogy a trágyalepényeket be kell boronálni a fű közé. Elmulasztásakor buja foltok keletkeznek a lepények helyén, melyeket nem legelnek le az állatok.

Bioban persze ez is picit másként alakul: egy számosállat kb. egy tehénnek felel meg; az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint hektáronként 2 marhánk lehet, ami 150 nap körüli telelésnél kb 4 marhát jelent hektáronként, ennyi trágyával kell tehát gazdálkodnunk.

A fektető, itató és sózóhelyeket elhelyezésénél az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni:

• dombok - a tápanyagok a természetben lefelé haladnak, tehát ha a domb tetejére fektetjük az állatokat, akkor az alját is trágyázzuk, fordítva ez nem működik
• taposás - természetesen ezeken a helyeken csoportosulnak majd az állataink, ösvényeket taposnak majd, és ha a terület nedves, akkor a talaj tömörítésével kárt is okozhatnak. Ez előny is lehet, ha egy területet iszapolásal vízzáróvá akarunk tenni. Ha kell, akár bozótos területeket is kitakaríthatunk így, arra azonban vigyázzunk, hogy a tüskék az állatoknak sérüléseket okozhatnak, ami aztán elfertőződve problémákhoz vezethet.
• hozzáférhetőség - érdemes olyan helyeket választanunk, ahova az állat még szivesen és probléma nélkül elmegy - egy marha vízért akár 2km-t
  is sétál, de bonyolult útvonalakon van, hogy “beragadnak” mikor le akarják vágni a kanyarokat. Fontos, hogy nekünk se legyen túlzott macera az egyes parcellákat legeltetni, hiszen minek nehezítsük az életünk

A gyakorlat

A területet, amin a gazdaságot kialakítottuk, hosszú ideig minden tápanyagpótlás nélkül egyszerűen csak kaszálták, szóval a tápanyagszintek
nem különösebben fényesek. Ezért úgy döntöttünk, hogy míg a legeltetéssel az egész területet trágyázzuk, a fektetéssel célzottan kisebb
területrészeket támogatunk majd, mintegy a vetésforgó részeként. Lássuk az ezévi példát:

Egy darabon őszi fokhagymát szeretnék termelni. Ezt a területet villanypásztorral körbefogtam (ld. cézott túllegeltetés) majd az egyik sarkában
felállítottam a karámot, aztán számolni kezdtem:

2.5 üsző, 365 nap alatt 170kg nitrogént jelent. Ebből az következik, hogy 13 üsző 365 nap alatt 13/2.5*170 = 884kg nitrogént termel.
Ez egy napon 884/365 = 2,42kg N. 8 óra alatt (este 9-től reggel 5-ig) számolva pedig 0,8kg.

A fokhagyma nitrogén igénye 1 hektárra 140kg, ami négyzetméterre vetítve 140/10000 = 0,014kg. A karám most kb. 50m^2, tehát 50*0,014 = 0,7kg
nitrogénre van szükségünk.

A termelt trágya 0,8kg nitrogént tartalmaz, a szükséges pedig 0,7kg. Ebből az következik, hogy kicsit ugyan túltermelünk - de a terület
nagyon ki van zsarolva és lesz elszivárgás is - de ha naponta mozgatjuk a karámot, akkor nagyjából rendben leszünk.

A karám mozgatása szerencsére egy embernek gépi segítség nélkül is csak 10-15 perc, tehát a napi munkába vígan beilleszthető. A gyakorlatban
ez úgy valósul meg, hogy egy oldala mindig helyben marad, a többit pedig áthurcolom a másik oldalra.